Településtörténet

Városunk Budapesttől 50km-re keletre, a Galga patak völgyében fekszik. A Galga- mente legnagyobb települése, területe: 55,91 km2. Keletkezése az ókorig vezethető vissza.

Az első lelet a rézkorból származik, de tárgyi emlékek maradtak fenn a korai vaskorból is. Időszámításunk előtt a VI. században a szkíták, később a kelták vándoroltak ide. A nagy népvándorlás idején a hunok, később az avarok éltek itt. Honfoglaló őseink a község területén is letelepedtek. A legelső írásos emlék 1220-ból való. A XIV. században vámszedő helyként szerepel a község, 1464-ben mezővárosként említik. Az ország 3 részre szakadásakor (1541) a török hódoltsághoz tartozott. Ebben az időben épült a falu temploma, melyet azóta többször átépítettek. 1873-ban báró Schossberger Zsigmond vette meg a falut herceg Eszterházy Miklóstól és birtokosa volt 1944-ig. Ő építtette fel egy hatalmas park közepén Ybl Miklós tervei alapján a város legszebb műemlék épületét, az egyemeletes, eklektikus jellegű, franciás neoreneszánsz kastélyt. Az államosítás után az általános iskola kapott helyet a kastélyban, 1972-ig. Jelenleg magántulajdon. A két világháború között Tura fejlődése a városiasodás felé indult. Kiépült a villanyhálózat, 2 mozi, strand, 2 gőzmalom és egy 40 ágyas jól felszerelt kórház szolgálta az itt élőket. 1869-ben épült a vasút és a vasútállomás, a falu hagyományos vasutas  település lett.

Tura nagyközség 2001. július 1-én kapta meg a városi rangot.